Szolid, régi kard!
Egykori díszhelyeden
díszes, új darab...

Percnyi áhítat
Régi lomok és új év -
összetartoznak

Ünnepi reggel
megnyitja a zárt szobát -
friss levegő jár

Virág és virág.
Tükörben és mögötte.
Melyik ér többet?!

Míg benne csak őszt,
a tükör festett hátán
tavaszt találnék

(Basho haikujára)

Faragómester!
Műved ki csodálja majd
- tükörhátlapon?

(Basho haikujára)

Kunyhóm tetején
eső locsog egész nap -
felelek neki.

Leégett erdő.
A kormos rönkök között
csemete zöldül

Csalóka szépség,
illattalan virágok
festett legyezőn

Elhalkult az est.
Már te vagy csak ébren, kis
szentjánosbogár!

Mézvirág illat
még méh döngi körül, de
éjjel fagyni fog

Magányos árnyat
kerülget az őszi szél
de meg sem rezdül...

Verébhad-csivit
Vad kórus köszönti a
felkelő napot

Hangos hadizaj
Összeveszett két madár
a körte ágán.
Kicsi nekik a világ!
Majd tovaszáll mindkettő...

Akácfa illat
hömpölyög át a réten,
kunyhómba betér

Rőt pipacsmező
Régi véres csatákról
álmodik a rét.

vagy

Rőt pipacsmező
Régi véres csatákra
emlékszik a rét.

vagy

Rőt pipacsmező
Régi véres csatákért
könnyezik a rét.

Gyermek... Mesét mond,
majd szentjánosbogarát
repülni hagyja.

Kinyílt az írisz.
A tegnapi bimbó ma
a kert úrnője.

Harmat. Ékkőként
ragyog a fűszálak közt.
Őrzi a reményt.

Hangos madárdal
ezer-jövőről mesél
fiókájának

Reggel egy gyermek
játszott itt. Most egy öreg
mereng. Esteledik.

Tavaszi tenger
Parti sziklán megtörik
minden hulláma.
A kőszirt mégis enged
erejének. Változik.

Minden esőcsepp
lepereg vadgesztenyefám
zöld leveléről

Óh, sziromhullás!
Fehér palástba bújtat
földet és folyót!

Fenn: pillék tánca
Lenn: hernyó kúszik lomhán
Mire vár vajon?

Magányos pille
fáradtan megpihen egy
kövön - mellettem.

Napnyugta táján
jázmin illata dereng.
Kinek kell a hold?!

Lilaakác bús
feje lefelé tekint.
Én pedig fel, rá.

Ráncos kéz, ne törj
virágzó ágat! Hisz az
illata elég!

(Buson haikujára)

Hervatag emlék
holt virágok képében
viszi a folyó


(Buson haikujára)